IJ Lev 2010.02.05. 23:24

Bízunk, de nem hízunk

Egy választásnál bizalmat szavazunk valakiknek, akikről elhisszük, hogy jobbá, könnyebbé teszik életünket és közben meg sem fordul a fejünkben, hogy ennek az árát is nekünk kell megfizetni. Ahogy eddig is, ezután is csak keveseknek lesz tényleg jobb és ennek többnyire nincs köze a tisztességes munkához, erőfeszítéshez. Könnyen hátradőlünk, hogy mostantól a csapból is a jólét csörgedez, de tenni ezért már messze ennyien nem hajlandók, csak várják, hogy jobb legyen.

Sajnos ez is sérelmeinkkel, félelmeinkkel telt, figyelmünkre sem méltatott lelkünknek az eredménye. Amennyire egészek, egészségesek vagyunk mentálisan, annyira vagyunk képesek figyelni környezetünk, családunk, társadalmunk valódi igényeire, problémáira, tiszteletben-tartására, és ezt csak ennyire kapjuk vissza tőlük. Ezek kölcsönös dolgok. Ha mi magunk nem változunk, akkor mitől változna társadalmunk? Még ha lesz is néhány újabb törvény, szabály, amit majd ugyanúgy büdös lesz betartani, mert megszoktuk, hogy csak az érvényesül, aki csal, akkor újabb 4 év múlva kullogunk vissza, a most elkergetetthez? Álljunk meg, és vegyük észre a színjátékot, a sok-sok éve változatlan klientúrát, agymosást.

Ne higgyük el századjára is a vágyott ígéretet, ami majd kisegít minket a problémáinkból, mert most sem rólunk szól. Csak annyira figyelnek ránk, amennyire mi is a valóságra. Semennyire. Ne adjuk újból kecskének a káposztát, ne legyünk már ilyen naivak. Persze arra se vegyünk mérget, hogy hirtelen mindent rendbe lehet hozni. Csak olyan gyorsan megy ez, mint amennyire a rendrakás bensőnkben. Lassan. Nem szabad átugrani egyetlen fejlődési lépcsőt sem, mert nem tudnánk megbirkózni az eredménnyel. Szóval ne várjunk csodát, csak vegyük észre, hogy nagyjainkról eddig mindig kiderült, csak a saját pecsenyéjüket sütögették, ezért ígéreteikben, szónoklataikban is csak annyira bízzunk, amennyire azt megérdemlik.

Eddig (20éve) mindig másra szavaztam. Szimpátia, gyűlölet, csalódottság, reménység vezetett, de mindig keservesen csalódtam. Sosem vezetett a párthűség, mert egy országnak nem egy adott pártra, eszmére van szüksége, hanem rátermett menedzserekre. Olyanokra, akik az ésszerűség, a takarékosság, azt átláthatóság, a betarthatóság igényével alakítják, a rendszereket. Következetesség, arányosság mentén hozzák a törvényeket, amik mindenkire kötelező érvényűek. Azonnal bezárják a kiskapukat, szembenéznek a múlttal, elismerik, és kijavítják a hibákat, rászorultsági alapon támogatnak.

A választási kampány persze hangos ezektől, de ne felejtsük el megnézni, kinek a szájából jönnek ezek a szavak! Tegyük fel a kérdést minden ígéretnél, szépen hangzó frázisnál, hogy amikor kormányon voltatok megtették ezt, ellenzékben hozzátettetek a „haladáshoz”, vagy csak - akár némán, vagy távol maradva - asszisztáltatok a másik szabad rablásához? Mit várunk ezektől?

A bejegyzés trackback címe:

https://igyjartam-hu-politika.blog.hu/api/trackback/id/tr631733044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.