Napjainkban akár évtizedekig is meg lehet élni csupán a másik oldal(ak) pocskondiázásával, és tehetetlenségünket, semmittevésünket, bratyimutyi-hókuszpókuszunkat is bemutathatjuk a másik hibáinak következményeként. Sajnos ez remekül működik, mert erre vevő a gondolattalan…

No de mit és hogyan is keresgéljünk magunkban? Mikor kell gyanút fogni, hogy túlzottan apatikusak, vagy elfogultak vagyunk? Miközben felnövünk és több-kevesebb sikerrel megtanuljuk az együttélés -ösztöneinkkel sokszor teljesen ellentétes- szabályait, jól megtöltjük magunkat…

Miért van az, hogy sok ember kategorikusan elfordul, nemet mond, mások viszont a tényektől nem zavartatva gondolkodás nélkül elfogultak egyik, vagy másik oldalra, amikor politikáról van szó? A kötődések kialakulása, akár baráti, családi kapcsolatban alapjaiban befolyásolja…